Hírlevél

A leggyakoribb női betegségek

• Fertőzések, gyulladások
• Vérzészavarok
• Nőgyógyászati daganatos megbetegedések, rákszűrés
• Emlőrák
• Méhnyak rák
• Méhtest rák
• Petefészekrák

Fertőzések, gyulladások

A nőgyógyászati rendelést felkereső nők többségének panaszai hátterében gyulladásos elváltozások állnak.
A nőgyógyászati fertőzések kiindulása sokszor nem meghatározható. Sem strand mellett nem kell nyaralni, sem idegen WC-re ráülni, és csalfa szexuális partner érintkezése sem szükséges ahhoz, hogy a hüvelyben és annak környékén (elsősorban a bélrendszerben) normálisan is megtalálható mikroorganizmusok kóros elszaporodása gyulladásos tüneteket okozzon.

A nemi szervek külvilágból érkező fertőzéseit szexuális kapcsolat révén terjedő baktériumok vagy vírusok okozzák. Minden esetben érdemes a szexuális partnert is kezelni a tartós gyógyulás elérése érdekében.

A női nemi szervek gyulladásai jellegzetes panaszokkal járnak. A leggyakoribb panasz a folyás. A kórokozóra utalhat színe, íze (kémhatása), szaga, állaga. Tudni kell azonban, hogy a hüvelyből észlelhető folyás nem feltétlenül jelent egyet a fertőzéssel. Például a hüvely hámsejtjei a menstruációs ciklus középidejében, a fogamzóképes időszakban, bővebb váladékot termelnek, ami a külvilágba kerülve akár kellemetlen mennyiségű is lehet. Nem beszélve, hogy ahány nő, annyi folyás, így ijedtséget inkább csak a korábban megszokottól eltérő mennyiségű váladék okozzon. Majdnem minden nőnek van, valamilyen rá jellemző mennyiségű folyása és majdnem mind azt hiszi, hogy a többiektől ebben különbözik.

Kórosnak akkor tekintjük a folyást, ha fertőzés egyértelmű jelei társulnak hozzá: kellemetlen szag, viszketés, égő fájdalom a hüvelyben vagy a húgycső környékén, vizelési nehézségek, elszíneződések a hüvelybemenet környékén, vagy pedig ha a váladek mennyisége változott a korábbiakhoz képest.

Tekintettel arra, hogy a folyás nem csak hüvelygyulladás, hanem a méh hüvelyi részének, a méhnyak fertőzésének is jele lehet, az elkülönítés miatt, egyéb panaszok hiánya esetén is érdemes nőgyógyászhoz fordulni! Hüvelyi feltáró vizsgálattal megállapítható a folyás eredete. A váladék vegyhatásának vizsgálata és kenetkészítés révén a fertőzést előidéző kórokozók pontosan meghatározhatók. A legújabb laboratóriumi módszerek a váladékból nyert sejtek alkotórészének, a DNS-nek a vizsgálatával pedig már vírusok és vírushoz hasonló élőlények (pl. Human papilloma Vírus, Chlamydia, Mycoplasma, stb.) által okozott fertőzések kórismézését is lehetővé teszik. Ezek a kórokozók gyakran húzódnak meg ismétlődő, a hagyományos gyógyszeres kezelésre nem javuló hüvelyfertőzések hátterében. A Human Papilloma Vírusnak emellett nagy szerepe van a méhnyak rák keletkezésében.

Fontos, hogy a hüvely és a méhnyak fertőzései elhanyagolt, nem kezelt esetekben a női nemi szervek felsőbb részeinek: a méhizomnak, valamint a petevezetőknek és a petefészkeknek a gyulladását okozhatják, mely megbetegedések gyakran csak igen hosszú idő után gyógyulnak meg s kiújulásra hajlamosak. E miatt is a kezelés alapelve az időben való pontos felismerés.

A fertőzések gyakran igen egyszerű módszerekkel megelőzhetők. Hagyományosan bevált módszer a hűség, de ide sorolhatjuk a gumióvszer használatát, valamint az intim higiénét, a hüvely élettani környezetének savas közegét biztosító tejsavbaktériumok megfelelő szinten tartását. Erre egyaránt alkalmasak a népi gyógymódok (élőflórás joghurttal, ecetes vízzel történő hüvelyöblítés), továbbá a hüvelyöblítő készítmények és készülékek (tejsav, intimzuhany, irrigátorok).

Vérzészavarok

Normálisan a női szervezetben a nemi érés időszakától kezdve, egészen a változó korig, idegi-hormonális hatásokra havi rendszerességgel a méh belfelületének mirigyes része, a méhnyálkahártya ciklusosan felépül, majd - ha nem következik be megtermékenyülés - vérzés kíséretében leválik. Ezt a folyamatot nevezzük menstruációs ciklusnak. Vérzészavarról akkor beszélünk, ha e rendszerben annak bármelyik szintjén rendellenes működés lép fel.

A havi vérzés hiánya lehet elsődleges és másodlagos. Előbbi esetben a 18. életévig egyáltalán nem jelentkezik vérzés, az utóbbinál az addig rendszeres menstruáció különböző okok miatti elmaradásáról beszélünk. A másodlagos vérzéshiány leggyakoribb oka a terhesség, bárminemű más feltételezés csak annak kizárása után helyénvaló. Néha súlyos fizikai-lelki megterhelés (pl. munkahelyi stressz, családi konfliktusok), gyakrabban fogamzásgátló tabletta elhagyásának következtében alakul ki.
•    Gyakori vérzésről akkor beszélünk, ha a menstruációk 23 napnál gyakrabban jelentkeznek.
•    Ritka vérzések esetén a két menzesz közötti időszak a 35 napot meghaladja.
•    Erős havi vérzésről van szó, ha az egyébként szabályos időközökben jelentkező vérzések kapcsán elvesztett vérmennyiség a szokásos 50-150 ml. mennyiséget meghaladja.
•    Fájdalmas havi vérzések esetén a menstruációval kapcsolatos alhasi fájdalom az egyéni tűrőképességet rendszeresen meghaladja. Hátterében gyakran lelki tényezők húzódnak meg.
•    Rendszertelen vérzések esetén a vérzések között sem időtartamban, sem mennyiségben nincs rendszeresség.

Főleg fogamzásgátló tablettát szedő nők körében gyakori panasz a ciklus középidejében jelentkező rövid vérzés, a közti vérzés. Ha az egyéb okokat - így pl. a gyulladást - kizártuk, a tabletta további szedésének többnyire nincs akadálya, legfeljebb a gyógyszert kell váltani.

A rendes havi menstruációk elmaradása körüli és utáni időszak, a változó kor vérzészavarainak hátterében a hormonális hatások megváltozásán túl a méh nyálkahártya rosszindulatú elváltozásai is állhatnak. Célszerű a legrémisztőbb diagnózisból kiindulni, még ha ennek esélye a legcsekélyebb is.

 A vérzészavar kezelése csak azután lehetséges, ha a vérzés eredete előzőleg tisztázott. Ez gyakran csak rövid, egynapos (reggeltől délutánig) kórházi kezelés kapcsán elvégzett beavatkozással lehetséges. Ennek kapcsán altatásban a méh belfelületéről szövettani vizsgálatra anyagot veszünk (“méhkaparás, abrasio”). A szövettani lelet dönti el a vérzészavar további kezelésének formáját, míg a műtét nem mellesleg megszünteti a sokszor bő vérzést.

Nőgyógyászati daganatos megbetegedések, rákszűrés

Megkülönböztetünk jóindulatú és rosszindulatú elváltozásokat. A leggyakoribb jóindulatú elváltozások a myomák, illetve a petefészek ciszták, valamint az emlők jóindulatú daganatai.

A női nemi szervek jóindulatú daganatai közül leggyakoribb a méhizom daganat, a myoma. A szövetszaporulat lehet egyenletes, ilyenkor a méh teljes egészében megnövekszik, de lehet, hogy az elváltozás kisebb területekre korlátozódik, göböket alkot.

Leggyakoribb tünetek: a vérzészavar, alhasi fájdalom, a fokozott vérvesztés következtében kialakuló vérszegénység, székelési vagy vizelési nehézségek.

A gyógykezelés alapelve az, hogy a fenti tünetek megléte, vagy súlyosbodása esetén műtétet kell végezni. Kisebb göböket, főleg ha a nő még szülni szeretne, a méh egészének meghagyásával el lehet távolítani. A legtöbb esetben azonban a végleges megoldás az egész méh eltávolítása. Jó tudni, hogy a myoma növekedése hormonfüggő, a változás korában a petefészek muködésének kifulladásával a még jókora nagyságú izomdaganatok is eltünhetnek, ezért ebben az időben az orvos rábeszélését kicsit fogadhatjuk konzervatívabban.

 A petefészek jóindulatú daganatát petefészek tömlőnek, vagy szaknyelven cystának hívjuk. A tömlők vékony falúak, bennékük többnyire folyadék. Cystáról akkor beszélünk, ha a tömlők nagysága – melyet ultrahangos vizsgálattal lehet meghatározni – a 4 cm-t meghaladja. Az ennél ultrahanggal kisebbnek leírt képletek valószínűleg növekedésben levő tüszők. Folyadékkal telt képletet a petefészek helyén azok gyulladásos folyamata esetén is gyakran látni, bár ezek a gyulladás okozta panaszokkal együtt járnak. A növekvő tömlők okozta leggyakoribb tünet az alhasi fájdalom, melyet vérzészavar kísérhet. Ilyen esetekben a megoldás műtéti, hastükrözés ( laparoszkop), vagy hasmegnyitás, kortól, és az elváltozás nagyságától függően. A 40 évnél fiatalabb nőkben a tömlőket kiágyazzuk, annak  a bennéket termelő hártyáját eltávolítva, minél több petefészek szövetet meghagyva a hormontermelés céljából.

A női nemi szervek rosszindulatú daganatos elváltozásai közül a leggyakrabban előforduló formák: emlő és méhnyak-, valamint a méhtestrák. A rosszindulatú daganatok közül a legnehezebben felismerhető és általában a késői észrevétel miatt a  legrosszabban gyógyítható a petefészek rák.

Emlőrák

A felnőtt nők körében a legtöbb daganatos halálesetet az emlőrák okozza. A tartós gyógyulás szempontjából alapvető fontosságú a korai felismerés. Ehhez elengedhetetlen az emlők önvizsgálata, melyet a menstruáció lezajlása utáni időben célszerű elvégezni. Itt gyakorlott kezek akár fél cm-es elváltozást is megérezhetnek, melynek pontosítása további vizsgálatokkal (ultrahang, mammográfia, biopszia) lehetséges. Kóros esetben korai diagnózis esetén elég lehet csak a daganatos csomót eltávolítani, az ép emlőállomány megtartása mellett, a teljes gyógyulás ígéretével. Az emlőrák szűrésként elfogadott mammográfia vizsgálatot 45 év felett kétévente (családi előzmény esetén évente), 50 év felett évente javasolt végezni. Fiatal nők mammográfiás vizsgálata értelmetlen, értékelhetetlen, az emlők szerkezete csak később válik erre alkalmasra.

Méhnyak rák

A betegség a rosszindulatú daganatos megbetegedések elleni küzdelem szomorú fejezetei közé tartozik. Az ok, hogy anatómiai helyzete és a mindenki számára elérhető szűrővizsgálati lehetőségek révén ma Magyarországon elvileg egy nőnek sem volna szabad méhnyak rák következtében meghalnia. Ennek ellenére hazánkban évente közel 2000 asszony hal meg a női nemi szervekből kiinduló rosszindulatú daganatos megbetegedések miatt, s ezek között a méhnyak rák fordul elő a legnagyobb számban.
Bár a rosszindulatú elváltozások - így a méhnyak rák - keletkezésének pontos okát nem ismerjük, mégis több olyan tényező is van, aminek bizonyított szerepe van a kór kifejlődésében. Ezek: felelőtlen szexuális partner-váltogatás, a hiányos szexuális higiéne, bizonyos vírusfertőzések (elsősorban a Human Papilloma Vírus), szülés közbeni, nem kellően ellátott méhszáj-sérülések.

A méhnyak rák szűrővizsgálata a nőgyógyászati vizsgálat kapcsán levett citológiai kenet és a méhnyak területének kolposzkóppal történő átvizsgálása révén történik. Egy kóros citológiai lelet nem jelent feltétlenül egyet a méhnyak rákkal! Egyéb betegségek (elsősorban súlyos fokú méhnyak gyulladás, hormonhiányos állapotok, stb.) következtében is észlelhetők ugyanis a sejtek szerkezetében a rosszindulatú folyamatokra jellemző elváltozások. A citológiai kenetben észlelt eltérés csak a rosszindulatúság gyanúját veti fel, a pontos kórismézés: a daganat esetleges megléte, kiterjedtsége csak szövettani vizsgálat után lehetséges. Ez kúp alakú kimetszés méhnyakból egyidejű méhkaparással. A korai időszakban felismert méhnyak rák esetében a kúp alakú kimetszés - a szövettani pontosításon túl - igen gyakran végleges megoldást is eredményez. Ha a szövettani lelet azt mutatja, hogy a rosszindulatú elváltozás a kimetszett méhnyak részen túl is terjed, úgy a méh és mindkét oldali petefészek és petevezető (függelék) eltávolítására is szükség van. A betegség előrehaladottabb formáiban sugárkezelés is szóba jön - ezekben az esetekben azonban a gyógyulási esélyek lényegesen rosszabbak.

Méhtest rák

A betegség hormonális egyensúlyzavar talaján alakul ki. Mivel a méhtest rák gyakrabban fordul elő túlsúlyos, dohányzó, magas vérnyomásban és cukorbetegségben szenvedő nőknél, ezért ezek a betegség hajlamosító tényezői.  A méhtest rák keletkezése után hosszú ideig nem ad más szervekbe áttétet, ezért kórjóslata a méhnyak ráknál lényegesen kedvezőbb.

A legelső tünet általában a rendellenes méhvérzés. Ezért bárminemű gyógyszeres kezelés előtt, minden kóros méhvérzés esetén - főleg ha az a változó kor körül, vagy a rendszeres menstruációk megszünése után hónapokkal, esetleg évekkel jelentkezik - szövettani tisztázásra van szükség. A méhkaparással nyert szövettani lelet adja meg a pontos kórismét. Ha ennek kapcsán méhtest rák igazolódik, úgy a méhet és a függelékeket műtétileg el kell távolítani, s kiegészítő sugárkezelést kell alkalmazni.

Petefészekrák

A méhtest rákkal ellentétben a petefészekrák igen korán már távoli szervekbe áttétet ad. Így ennél a daganatféleségnél hangsúlyozottan fontos a korai felismerés. A petefészekrák vonatkozásában nem áll rendelkezésünkre olyan hatékony szűrővizsgálati lehetőség, mint a méhnyak rák esetén. A korai felismerést a kismedence tapintásos vizsgálatával talált petefészek nagyobbodás, valamint az ultrahangos kép jelentik. Sajnos a talált pozitív leletek nagy százalékában már áttétek vannak.

A petefészekrák kezelése műtéti: a méh és mindkét oldali függelék eltávolításra kerül. Kiegészítésként sejtosztódást gátló gyógyszeres kezelést (citosztatikum) alkalmazunk.

Mivel a petefészek megnagyobbodását annak gyulladásos, valamint jóindulatú folyamatai is okozhatják, ezért e betegségkör pontos elkülönítő kórismézése a nőgyógyászat legnehezebb feladatai közé tartozik.